Az ébredés kissé nehézkes volt , ugyanis két csataló rajtam fetrengett és az egyik vagy orrbavágott vagy letolt a takaróról, sőt egész este vacogtam , mivel az ablak résnyire nyitva volt.Felkeltem a földről és felöltöztem, majd letipegtem a lépcsőn a földszintre.Lent már terített asztal várt minket és Ami kedves nagymamája.

- Jóreggelt kishölgy!Mondd csak, mi is a neved aranyos?

- Amint kinyitottam a számat , egy hang sem szűrődött ki a torkomon.Éles fájdalom volt a végeredmény.

- Ajaj kedves.Nagyon csúnyán berekedtél és meg is fázhattál.No készítek mézes-gyömbéres teát.Biztosan jobb lessz tőlle.

 Minden reményem Ami nagymamája által készített teába vetettem, ugyanis ha anya észreveszi, hogy  mennyire elintéztem magam , hallani sem akar még egy ottalvásról.Tény és való, hogy jogos lenne részéről a kiakadás...De úgy érzem ez a megfázás megérte a tegnap esti jelenetért.Felejthetetlen élmény.Míg én úgy álltam a nappaliban , mint egy cövek és kívűlről nézvén csak bambultam, de belülről teljes káosz volt, addig a két lány felkelt és lekattogtak pizsamában a földszintre.Mindketten egy egy "Jóreggelt"-el köszöntöttek és olimpikon karikákkal a szemeik körül.Kérdően néztek engem , gondolom várták a visszajelzést ,mire én nagy erőfeszítéssel kinyitottam a számat.Egy punk-rock banda szólóénekese sem hörrög jobban ,mint én.A lányok hasukat csapván röhögtek , majd feleszméltek , hogy cselekedni kell , mert ha ezt otthon megtudják, nem engednek el többet otthonról.

- Nos, Alett.Arra jutottunk Nórival, hogy mi ketten elmegyünk hozzátok és elkérőztetünk egész hétvégére, azzal az indokkal , hogy remekül éreztük magunkat és nem ártana egy hosszú hétvége együtt.

 Elővettem a telefonom és elkezdtem egy új jegyzetet , amiben az állt:

"Próba cseresznye :D Csak reggeli után sietnünk kell, mert anya nyolckor indul dolgozni ma, mert péntek van."

Amália és Nóri összenéztek majd üdvrivalgásba kezdtek.Kétlem , hogy Milán örülni fog Nóra elmaradozásainak...

 Míg a többiek vígen bedobták a reggelit , addig én Ami fehér extracuki cicájával játszottam , mivel egy falat sem ment le a fájós torkomon.Kölcsönkértem egy sálat Amitól , ami igazán jól mutatott az öltözékemmel.A fekete supra-m egy világoskék KÖZEPESEN kiszaggatott csőfarmer ,egy V nyakú vékony,szürke pamutpulcsi és egy fekete széldzseki.A cicának nem jött be a nadrágom , így húzott még rá pár csíkot a karmaival.Meg kell hogy mondjam, remek dizájnermacska.Az egyik táskát Amiéknál hagytam abban reménykedve, hogy nem kell visszamenjek érte és anya elenged hétvégére.A teljes sztori amit le fogunk játszani , az a következő : Nekem fontos dolgom van a suliban , így előre futottam.Megkértem a két lányt,hogy kérőztessenek el hétvégére Amiék az én nevemben és anya igent mond.Na most ebből ott tartunk,hogy én kerülőúton futólépésben egy táskával a hátamon közelítem meg a sulit, míg a lányok körülbelül a házunk ajtaján kopogtatnak.Megígérték ,hogy írnak egy üzenetet ha sikerrel járnak, így miután beestem az osztályba, a telefont a padra tettem , hogy még véletlenül se hagyjam ki az üzenetet.Tíz perccel a becsengetés előtt jött egy üzi:

Nóri: Houston, we have a problem!

Aletta: Miaz?

Nóri: Az egyik az,hogy haza kell menj csereruháért ha Amiék akarsz aludni, és a másik az ,hogy épp Lizivel közelítjük meg a sulit, aki makacsan azt állítja ,hogy te épp a pasiddal enyelegsz.

Aletta: Vezessétek előbb a színészeti osztály elé ,hogy láthasson , aztán légyszives Nóri, vidd be az osztályába, hisz te tudod melyikbe jár.

Nóri: Meglessz.

 Rövid idő elteltével , az ablakot mereven nézvén felbukkant Lizi az ajtónk kisablakában.Megajándékoztam egy "na ezt jól benézted" mosoly és kacsintás ötvözettel , majd továbbállt.Utánna Nóri bevigyorgott az ablakon és jelezte ,hogy később találkozunk, mire én bólintottam.

 Becsengetés után elveszett a maradék reményem affelé, hogy Raul mégis betoppan az osztályunk ajtaján.Úgy éreztem ,hogy rengeteg mindent tudnák neki mondani.Helyette belépett a drámatanár , aki három óra alatt két lapot iratott tele velünk drámaszöveggel.Mindenki számára lediktált egy jelenetet, amit kívűlről kell hogy fújnunk jövőhét péntekre és arra kapunk minősítést.Magyarán mondva , színészkednünk kell.Egy az anyagiak miatt aggódó fiatal házaspár női tagjának szerepét kaptam.A férfi tag pedig nem más , mint a szunnyadó ördög,  Nemesváry Artúr.Azt állítják rólla, hogy , ha valaki hozzászól, vagy netán  megérinti, annak vége.A szüleivel volt némi problémája és ez nagyon felzaklatta, azóta van ilyen természete.Viszont a tanárúr azt mondta ,hogy összegzi a párok előadását és arányosan osztályoz, szóval ha Artúr semmit nem fog tudni és én mégis tökéletesre bemagoltam , akkor sem kapok jelest...Szünetben összeszedtem minden bátorságomat és elvonszoltam magam Artúr padjáig.Lehajoltam hozzá és megfogtam a vállát, mire ő álmos szemekkel rámpillantott.Átadtam neki a lapocskát, amelyet óra alatt készítettem, és az alábbi állt rajta :

" Szia, ne haragudj a zavarásért , csak annyit szerettem volna közölni , hogy nagyon örülök, hogy te lettél a párom és számítok rád : ) U.I.: Azért nem beszélek mert elég csúnyán elment a hangom és a hörgésből semmit sem értenél. ~Aletta" - Mire ő kacsintott egyet , összegyűrte a papírt, de nem dobta el, hanem a tenyerében tartotta és visszatette a fejét a padra.

 Nos megcáfoltam a mendemondákat.Artúr egy zok szót nem mondott, még csak nem is nézett rám csúnyán.Az suli hátralévő részében zenei ismereteket próbáltak belénk erőltetni és dalra fakasztani minket.Engem ugyan érdekelt, nem mint a többieket, viszont a hangom rettenetesebb mint egy beolajozattlan ajtóé, ennek fényében a tanárúr hazaengedett azzal a feltétellel ,hogy pihentetem a hangszálaimat és jövőórán nem kímélem őket, mire én őrült bólogatásba kezdtem.Rettenetesen örültem a tanárúr döntésének , ugyanis hazafelé úton nem kellett Lizinek magyarázkodnom és anyával sem futottam össze.Amikor a házunhoz értem,egy szál , csokorral díszített királyliliom hevert a bejárati ajtónk előtt.Balra fordítottam fejemet , Hugóék háza felé, viszont tekintetemmel nem találtam őt.Felvettem a virágot, majd bent vázába tettem.Vittem magammal otthonról egy száz darabos papírzsepit, orrcseppet és mentolos cukorkát, hátha besegít a gyömbéres-mézes tea mellett.Már ismervén az utat, elindultam Amiék háza felé , amikor a láthatáron, velem szemben a járdán hirtelen felbukkant Hugó.Visszagondolván az ominózus éjszakára és a virágra az ajtó előtt, teljes zavar borította el az elmém.Amint közeledett felém és észrevett engem , kivette füleiből a füllhallgaatót és széles mosoly virult az arcára.Nevetséges mutrákkal az arán közeledett felém , amit én nem bírtam ki röhögés nélkül.Aztán szerepcsere történt mert ő röhögött az én retardált fóka röhögésemen.

- Na miaz hercegnő ? Valakinek elment a hangja ? -mondta nevetve,mire én bólintottam egyet.

- Várjcsak , pislogj kettőt ha igen, hármat ha nem, mert így olyan mintha egy bólogatós kutyához beszélnék.Kezdjük el.Szereted a csokit?- mire én pislogtam kettőt, ő pedig nevetett.

- És hogy állsz a királyliliommal?- elkerekedett a szemem Hugó kérdése után.A szívem vadul kalapált, hisz ez azt jelentette ,hogy az emlékfoszlányok nem álmok, hanem valósak, arról a bizonyos estéről.A virágot is ő tehette az ajtóm elé...de miért ?

- Ez nem volt benne a tervbe.-nevetett- inkább mégis bólogass mert így olyan mintha tikkelne a szemed. - Hát igen ... ezek a disznó viccek, képtelen voltam visszatartani a néma kutya röhögésem, mire ő már roskadozott a röhögéstől.

- Mikor sikerült így berekedned ? - kérdezte tőllem mosolyogva.A kis gödröcskék az arcán,kissé napbarnított arca és gyönyörű égszínkék szemével levett a lábamról.A kérdésére a válaszom csak egy vállvonogatás volt, mire ő sóhajtott egy nagyot.

- Nem űlünk be a közeli kávézóba ? Megihatnánk egy forrócsokit ,vagy talán még teájuk is van a fájós torkodra.- a válasz újra egy vállvonogatás volt ,mire ő levette a vállamról a táskámat és velvette a bal vállára , majd a jobb kezével hirtelen megkarolta a derekamat.Kérdően néztem fel rá, de ő rám sem nézett, csak előre.Legnagyobb meglepetésemre ugyan abba a bárba mentünk ,ahol tegnap este voltunk.Elővettem a telefonomat , majd új jegyzetet kezdtem el írni, és megmutattam Hugónak.

" Ez neked kávézó ? " -Mire a válasz egy vállvonás volt.

- Tudsz ennél jobbat ? 

 Leűltünk egy asztalhoz ahol kevésbé volt elnyomó a tömegnyomor.Hála a megfázásomnak nem éreztem a megszokott, ominózus ötvözött szagot.Hugó magának kért egy energiaitalt nekem pedig egy forrócsokit.Miután letette az asztalunkra a pultos a kért italokat, fizettünk, vagyis Hugó fizetett , majd mindketten elkezdtünk szürcsölgetni.

- Ízlik? -mire én bólintottam egyet és ő pedig megajándkozott egy "akkor jó, örülök neki " mosollyal.

 Egy idő után a kíváncsiság elkezdte fúrni az oldalamat, ezért elővettem a telefonom és újabb néma üzenetbe kezdtem.

" Ismered Farkas Gabriellát? "

- Miért ? . kérdezte meglepetten elkerekedett szemekkel.

" Beszédtechnika tanárnőnk "

- És milyen ? 

" Tikkel rám :D " - miután elolvasta ,jóízűen kinevetett , amit én szépen végigbambultam.Felfigyeltem arra ,hogy Nóri és Ami már úton lehetnek Amiék háza felé, mivel már három óra körül jár, elkezdtem írni egy hálaüzenetet Hugónak és egyben búcsút is... na meg persze belekezdtem a királyliliomos mondatba is, de hamar kitöröltem.Még nem fejeztem be amikor Hugó megszólalt.

- Miért érdeklődsz Gigi felől ? - kérdeze valamivel komolyabb arckifejezéssel, mire én kérdően elhúztam a számat és vállat vontam.Biztosan közeli ismerős részéről, mivel letegezte és a becenevén szólította.Csak néztem a telefonom kijelzőjét , nem tudtam, hogy folytassam-e ,vagy ne...Egyik részem tovább maradt volna , viszont a lányok is számítanak rám.

- Ő a nővérem.- mondta teljesen komoran ,már már suttogva, mire én felhúztam a szemöldököm.Hogy ez hogy nem jutott eszembe.Mindkettőjüknek Farkas a családneve...najó meg vagyok fázva, ilyenkor tompul az ész.De ha a nővére, akkor miért ilyen lehangolt a téma miatt ?

Kaptam egy üzenetet Nóritól, mire Hugó is felkapta tekintetét az energiaitalos dobozról.

Nóri: Most dobtuk le a tesódat nállatok (képletesen értsd :D) Hamarosan Amiék leszünk,kitartás. - Az üzenet láttán észbe kaptam ,hogy a lányoknak nem kellene tudniuk arról, hogy én Hugóval találkoztam, ezért megmutattam Hugónak a jegyzetet , mire ő bólintott.Intett a pultosnak, gondolom ismerheti őt , majd elkísért vissza oda, ahol találkoztunk.Visszaadta a táskámat, majd valami olyat mondott amitől hirtelen úgy éreztem visszajött a hangom.

- Remélem tetszett a virág , Júlia.- mondta mosolyogva.Teljes zavarban voltam.A cipőm orrát bámultam és fel sem mertem nézni onnan,még egy sunyi pillantást sem.A kezeimet a széldzsekim zsebei mélyére rejtettem,majd Hugó megfogta a jobb kezem , óvatosan kivette a zsebemből és kezetcsókolt.Olyan érthetetlenül néztem rá, mint még soha senkire.Az arcom hirtelen elsápadt és az ütő megállt a mellkasomban , amikor balra tekintve megláttam ,hogy az osztályfőnököm határozott léptekkel közelít felénk és tekintete az eseményeket követte.Elvettem kezemet Hugó kezeiből , majd hörrögtem egyet és óvatosan balra döntöttem a fejemet.Hugó vette a jelzést és úgy tett,mintha már elbúcsúztunk volna,és továbbállt.

- Erdei Aletta ! De jó téged látni errefelé , és nem csak egyedül.- Mondta az osztályfőnöknő Hugó után pillantva.- Megráztam a fejem majd úgy mosolyogtam mint a tejbetök.Elgesztikuláltam ,hogy elment a hangom sajnálatos módon, mire ő jobbulást kívánt és továbbállt.

 Úton Amiék háza felé abban reménykedtem ,hogy az osztályfőnöknő senkinek sem fogja a látottakat említeni, főleg nem anyának...kész kabaré lenne belőle.

 Hétvégén Nóri kiszedte belőlem az igazságot, hogy mi is történt pénteken, és ,hogy az oszinéni meglátott... elősször mindketten csak forgatták a szemeiket ,aztán pedig elkezdtek szivatni Hugóval.Körülbelül az egész hétvégét a gyógyulásomra szenteltük.Mindent bevetettük amink volt és viszonylag sikerrel jártunk.

Oldal: 8.Meglepetés
Színészetből jeles - © 2008 - 2024 - kimikonyve.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat