Miután megebédeltem, újabb posztereket ragasztottam fel a falra.Lizi újabb visszavonulást tartott a szobájába, szóval most ez alkalommal egyedül megnéztem a kedvenc sorozatunk legújabb részét egy bögre tea kíséretében.Miután vége lett a sorozatomnak még a teát kortyolgatván szörföztem a csatornák között, amikor is Hugó berontott az ajtón,amit rögtön be is csapott maga mögött és zihálva, kétségbeesetten dőlt háttal annak.
- Naháát, minek köszönhetem látogatásodat kedves Hugó ?
- Egy veszett kutya üldözött idáig és el kellett menekülnöm előle.
- Maximum ötven lépésnyire van a ti bejárati ajtótok.- mutattam jobbra a házuk irányába.
- De már nem bírtam tovább futni.-mondta zihálva.
Letettem a bögrét és miután megdíjjaztam őt pár szánakozó pillantással elindultam az ajtó felé.
- Állj odébb.
- Eszem ágában sincs ! Még széttép téged , és ugye ezt te sem akarod.
- Ugye tudod ,hogy a szomszédjainknak nincsenek kutyáik.
- De ez a semmiből bukkant fel, és még mindíg itt van ,érzem ahoogyan döfködi az ajtót.- hadarta és néhány lökést imitált.
Arrébb löktem Hugót ,majd kinyitottam az ajtót és egy árva lélek sem szálingózott az utcán, nemhogy egy veszett kutya.
- Színészetből jeles. -jelentettem ki.
- Na jó , lehet egy kicsit tényleg eltúloztam, de tényleg láttam egy kutyát...-kisebb hatásszünet után- amúgy mit csinálsz? -kérdezte és bement a nappaliba, majd leűlt a kanapéra,ahol addig én űltem.
- Persze ,persze gyere csak be ! Neeem, nem zavarsz ! Foglalj helyet a kanapén! -mondtam cinikusan, erre ő csak mosolygott és elkezdte vátogatni a csatornákat.Leűltem mellé a kanapéra és figyeltem mit csinál.
Folytatni szerettem volna a teázást, de a bögre az asztal túlsó felén volt és nem akartam újra kárt tenni a fizikai épségében.
- Légyszives ideadnád a bögrémet a teával ?
Körülnéz, majd megszólal.
- Nahát, ez nekem szólt ? Vedd el, hisz te laksz itt és én vagyok a vendég.
-Igazad van, de tudod nem akarom megcsonkítani a családfádat. -mondtam , utalva a tegnapi incidensre.
Felszisszent és összehúzta a szemöldökét, majd a bögre után nyúlt maga elé tartotta és elolvasta a feliratot ami rajta állt.
- Szép gesztus, mondta. "A világ legjobb anyukájának"... oly megható.És hol a gyerek ?Eldugod a civilizáció elől ? Szegény, idővel úgy fog tekinteni rád, mint a nővérére, hisz most tizenöt éves vagy most és ha a gyerek már ilyen meglepivel ajándékozza meg az édesanyját eléggé bölcs lurkó lehet, vagyis nem egy két évesre vall... ha csak nem egy önimádó anyukáról van szó.
-Ideadnád végre ? Ki fog hűlni.
Ekkor úgy kihúzta magát mintha cöveket állítottak volna belé , kislányosan becsücsörített és elkezdte szürcsölni az én erdei gyümis teámat.
- Szobalány , legyen szíves ,hozzon Erzsébet királynőnek egy kis cukrot a teájába. - utasított irónikusan.
- Erzsébet királynő kissé szenilis , én vagyok az a személy aki leváltja magát és a trónra lép, szóval menjen és készítsen nekem egy csésze teát.
- Ez szörnyű ,rettenetes...Hát jó , legyen .Máris hozom a teát őfelsége.
Hugó kiment a konyhába ami a nappalira nézett jobb oldalról, csak egy pult választotta el a két helyiséget , szóval jól átlatható volt a terület.Gondolom bögrét keresett volna, ezért lehajolt és a hátsóját illegtette nekem.
- Na de Erzsébet, maga mit művel?
- Ez egy jógamozdulat, nagyon jót tesz a gerincoszlopnak.Esetleg megmutathatom magának hogy kell, ha gondolja .Remek tanítványom lehetne.
Ekkor Lizi mit sem sejtve lepattogott az emeletről és ickázva elindult a konyha irányába.Amint láttam hogy Lizi milyen önfeledten igyekszik a földszintre , meg is feledkeztem Hugóról , aki a konyhában illegtette magát. És bumm.Hugó még mindíg kamerázott Lizi pedig lefagyva nézte a jelenséget.
- Hát te meg mit művelsz a konyhánkban és ki a fene vagy ?! - ordította Liz.
- Szervusz, Erzsébet királynő vagyok és épp teapartira készülök azzal a hölggyel ott.- rám mutatott és vele egyidejűleg Lizi összeráncolt homlokkal rámpillantott.
- Kicsoda ez a fiú Aletta ? Ilyen szellemi fogyatékosokat engedsz be hozzánk , ráadásul anya tudta nélkül?!
- Hoppá hoppá... azthiszem most jobb lessz, hogyha a szellemi fogyis srác tiplizik.- és Hugó már iszkolt volna kifelé de Liz megelőzte majd kulcsra zárta az ajtót, s a kulcsot pedig a zsebébe rakta.Dühösen levágta magát mellém a kanapéra, kivette a kezemből a távkapcsolót és váltogatni kezdte a csatornákat.-Azért valaki megmondaná nekem, hogy hol van a mosdó?
- A lépcső melletti ajtó. - mutattam a fürdőszoba irányába.
Ketten maradtunk a nappaliba a hugommal és tudtam hogy ennek büntetés lessz a vége, ha anya megtudja.Így hát cselekednem kellett.
- Liz , kérlek hallgass meg.Ő nem egy fogyatékos és nem is egy ismeretlen , legfőképp nem egy perverz alak.Ő a szomszédunk.
- És mit keres a szomszéd a konyhánkban ?
- Poharat.-feleltem rá automatikusan.
-Hazudsz!
-Nem is !
- A pasid ?!
Mire Hugó a fürdőből kifelé jövet beordította a hugommal való eszmecserébe:
- Igen!
Én csak némán néztem a másik kettő szikrát hányó szemeit, majd percek múltán Lizi elővette a kulcsot és a kezembe adta, majd egy szó nélkül felment az emeletre, de még a fürdőszobaajtóban álló Hugóra lenézett.Hugó levágta magát mellém a kanapéra , és én még mindíg bambán néztem a nagy semmibe,mint mindíg.
-Miért, neked volt jobb ötleted... szivem ?
Felálltam és kinyitottam neki az ajtót, ő hezitált egy kicsit hogy felálljon e vagy maradjon.Majd nagy nyűggel felállt és megállt velem szemben, bepucsított egyet, amire én önkéntelenül is elmosolyodtam.Bezártam utánna az ajtót és visszaűltem a kanapéra.
Azon filóztam , hogy Hugó első perctől kekeckedett velem és tudta hogy bármi áron,de le fog venni a lábamról.Rettentően idegölő személy tud lenni de mindent tudatosan művel...Hogy miért filózok én ilyesmiken?
Egy jó idő elteltével elbóbiskoltam a kanapén és anya nyolckor hazaérkezett.Látta ,hogy mily békésen alszom még félig éber voltam amikor betakart s kezét végigsimította arcomon.
Csak mertem remélni hogy Lizi is aludt már , vagy ha mégsem , akkor azt hogy nem járt el a szája a történtekről.
Éjfél előtt járunk.Felébredtem,mivel eléggé kényelmetlenül aludtam és négykézláb felmentem a lépcsőn és bevonultam a szobámba és felvonszoltam magam az ágyamra.Persze miután már kialudtam magam a kanapén , nehézkesen tudtam visszaaludni a saját ágyamban.A mennyezetet bámulván elősször is rájöttem arra ,hogy valamilyen iskolai szünetben muszáj lessz átfestenem a szobám, másodszor pedig ,hogy valami őrült madár be akarja törni az ablakomat már jóideje, sikertelenül.Felkeltem és az ágy szélén végigfutott a fejemben az a gondolat ,hogy én teljesen meg vagyok őrülve, és jobb lenne ha aludnék inkább , minthogy madarakat hessegessek.Amint kinyitottam az ablakot egy zseblámpa fénye vakított el , majd öt perc multával, miután visszanyertem a látásomat ,Hugó állt a kertjükben egyik kezében egy marék kaviccsal....hát igen ezek a fránya skizofrén madarak... és a másik kezében egy szál királyliliommal.Leesett az állam.Az ő aspektusából nézve egy zombinak hozott egy szál virágot viszont én egy "Rómeó és Júlia szerenád az erkélyen" szerű jelenetben éreztem magam.Te jóságos ég ! Mi ütött belém?! körülbelül huszonhárom órával ezelőtt még élve el tudtam volna ásni szegény ecsetfejű Hugót, most meg rajta filózom , és épp őt bambulom miközben egy szál királyliliommal néz fel rám az ablakomtól körülbelül húsz méterre.Eldobta a virágot azzal a gondolattal , hogy talán elfogom, de hajnali egy óra tájékán a reflexem , hogy a virág után kapjak ,már csak akkor indult be ,amikor a virág öt másodperce a földön hevert.Hugó hangosan kinevetett, majd dobott egy puszit és sarkon fordult.
Bevonultam az ágyamba és a történtek után mégúgysem tudtam elaludni.Ezaz, karikás szem reloaded...