Kisírt szemek , paradicsomszószos arcok...Megért egy selfiet.Ma anya délutános lessz, ez pedig úgy fog zajlani,hogy délután háromkor,amikor én és Lizi haza érünk a suliból, ő gyors búcsú után elviharzik a munkába.Ilyen élete van egy újságírói iparban dolgozó igazgatóhelyettesnek.Reggel mivel senki nem sietett, komótosan bevonultam a fürdőbe és lezuhanyoztam ,majd példámat követte a háztartás másik két kómás tagja is.Míg ők locsi-fecsiztek én elkészítettem a pirítóst erdeigyümis teával.Elfogyasztottam az adagmonat , s miután anya kijelentette hogy ma elviszi Lizit a suliba , mert kell beszélnie az új osztályfőnökjével,nyugtáztam az egészet majd felvettem egy sötétkék csőfarmert ,amelyiken volt egy szív alak rojtos lyuk , ez a kedvencem mind közüll, egy fehérpólót, plusz egy barna bőrdzsekit, mert hűvös szél lengedezett korán reggel.Amikor lebuckáztam az emeletről, felhörpintettem a maradék teámat és miközben az ajtó mellett gyömöszöltem bele a lábamat a hosszúszárú fehér conversembe valaki kopogott majd ajtót is nyitott , ezzel úgy fejbe kólintva engem , aki fél lábán egyensúlyozva húzta felfelé a cipőjét, hogy hirtelen tényleg megláttam a fényt , mint Hugó...aztán rájöttem hogy  gazdaságos led világít ennyire.

- Hé te! Jól vagy ? 

-Neked berögzött szokásod tönkretenni engem fizikailag ? Ez lassan mentálisan is ki fog hatni rám.-Néztem felfelé Sámsonra akiről a nadrág abban a pillanatban lecsúszott volna ha még egy lépést tesz.Pechemre megtette azt a lépést ,de vagy olyan izmos a hátsófele hogy felfogja a nacit , vagy öv van rajta.A másodikra tippelek.

-Gyere. -nyújtotta karját, hogy felsegítsen, amit én megragadtam , de abban a pillanatban irdatlan fájdalom nyillalt a fejembe.A fejemre helyeztem a kezem és egy olyan púpot észleltem , hogy még egy dromedár is megirigyelné.

-Minek köszönhetem kedves látogatásodat Sami?-kérdeztem , közben felkaptam a tatyómat a vállamra s mindeközben a szabad kezemmel a fejemen keletkezett Mount Everestet próbáltam lerombolni , semmi következménnyel,csak további fájdalommal...

-Hoztam neked  a kitűzőt , amit ígértem .-nyújtotta nekem az igen precíz mesterművet.

-Hűha , köszönöm szépen , ez igazán remek lett.Szerinted hogy mutatna itt?-ekkor a púpra mutattam ami a halántékomtől fél centiméterrel fentebb épp színjátszóst játszott.A kedvenc színe a vöröses-lila.

- Oltári jól állna. - jelentette ki bíztató mosollyal majd kacsintott egyet.

- Hát ezen az alapozó sem segíthet.

- Nyomd már rá a hajad és annyi.-Zárta Sámson rövidre a témát,majd kitessékeltem és követtem őt.

Úton a suli felé Hugót pillantottam meg a közeli élelmiszerboltban.Milyen házias a srác.Viszont ez sohasem jár suliba ?Végülis az ő dolga.Ezalatt a filózásom alatt Sami elmesélte a Linkin Park történetét a kezdetektől.Biztos izgalmas lehetett.Ha jobban belegondolok irigylem őket , hisz nem ismerik Sámit és nem kell rettegésben éljenek, amiatt , hogy mikor csap le rájuk újra Sámson nem tudat alatti haragja.Megérkeztünk a sulihoz , ott megpillantottam egy sötétebb laza alakot a második padon , jobb oldalt...a sövény előtt.Raul volt az.Amikor észrevett, felállt és széttárta karjait.

     Hát ez eszméletlen, alig ismerem de már ölelgetjük egymást.Hát, hogyha ő ezt akarja, részemről oké.Amikor feleszmélt hogy széttárt karokkal igyekszem felé,értelmetlen pofát vágott.Talán azért ,hogy siessek egy kicsit mert már nem bírja tovább tartani a karjait.Hát belehúztam.Amikor már harminc centiméter volt köztünk a távolság, leeresztette karjait.

- Te is most keltél fel ?

- Micsoda ?

- Hát egész végig nyújtóztkodtál , akárcsak én.

Ekkor én rácsaptam a homlokomra és elkezdtem nevetni, amíg ő körbenézett hogy nem figyel-e minket valaki.Kissé megfeledkeztem a púpomról szóval ezt is a fejem bánta.Raul a kezével odébb helyezte a hajam és megnézte közelebbről a dombocskát, ahol akár pikknikezni is lehetne.Aggasztóan közel került hozzám, én pedig csak álltam és bambultam a sövényt.

- Nahát ! Ilyet még nem láttam!

- Ohh tényleg ? -nevettem el magamat- Nállam ez mindennapos.

- Hogy csináltattál bőr alatti piercinget semmiféle heg nélkül ? -nézett rám ámultan.

- Hát tudod...a szemhéjam alatt behelyeztem a piercinget és elnyomogattam odáig.

- Wooaah.Hát te nem semmi kiscsaj vagy.-azzal megrántotta a kezem , leűlt a padra ami a SÖVÉNY mögött van és maga mellé űltetett.

- Amúgy ez egy közönséges púp.- néztem rá oly bambán , ahogy általában mindíg nézek.

- Öhm, ja, hogy úgy.Hát meg kell hagyni,jól áll.-mosolyodott el.

- Köszi.- mondtam , és viszonoztam neki a kedves mosolyt.

- Nos mesélj magadról.

- Nem megyünk inkább be a suliba és ott folytatjuk a csevegést ? -kérdeztem tőlle kiskutya szemekkel, ugyanis feszélyezve éreztem magam a hátam mögötti félelmetes sövény miatt.

- Azt akarod ,hogy rájöjjenek ,hogy mi élünk ?! Felejtsd el.Amúgy is tök jó idő van.

- Hát jó. - abban a pillanatban a sövényen túl labdát passzolgató fiúk elvétettek egy dobást és a sövény felőli gyerek , megküzdve a gravitáció ellen , akárcsak egy delfin, akkorát vetődött a sövénybe.Persze engem fejen talált a labda és a srác is a nyakamban landolt.

- Hát ezt nem hiszem el.- pattantam fel a padról elhajítván a labdát és elkezdtem szidni a focizós srácot.- itt mindenki arra hajt hogy kivégezzen ?!

 A srác aki keresztül esett a sövényen és a padon kiterült fejjel lefelé nézett felfelé rám , majd a fejem irányába mutatott.

- Szép púp, hol szerezted ?

-Tűnj a szemem elől !- ordítottam ,majd szuperszónikus sebességgel beszálguldottam a suliba.

 Amália épp az emeletről lefelé vezető lépcső korlátján csúszott le ,kisebb nagyobb sikerrel...inkább kisebbel.Az utolsó másfél méternél lefordult a korlátról és elkenődött a földön.Odasiettem hozzá és felsegítettem.

-Nahát , sokkal jobban nézel ki, mint tegnap.Tetszik a szív a gatyádon.Jaa meg nagyon ízléses a karmolás itt a nyakadon.-mutatott a nyakamra ,ahol a focis gyerek belém eresztette karamait.- De a púpod sem semmi.

- Befejezted a külsőm minősítését? -néztem rá kérdően.

-Határozottan jobban áll így a hajad.-kacsintott egyet.- na igen, most befejeztem.

-Remek. Neked nincs semmi bajod ?

-Szerintem ikrek leszünk.-nevetett fel a fejét fogva.- Azt hiszem púp lessz a fejemen.- azzal mind a ketten elnevettük magunkat.Becsengettek, szóval elköszöntem Amitól és bevártam Rault aki még a focis gyerekkel csevegett a padnál és eléggé feldúltan érkezett mellém.

- Mi a baj ? -kérdeztem tőlle.

- A Milán gyerek túl sokat képzel magáról.- mondta idegesen , majd eléggé feltűnően ökölbe szorította a kezeit.

  Raul eléggé félelmetes bír lenni néha, mint például most is.Olyan százhetvenhat centiméter magas körüli általában Dean Geyer tipusú haja van , de annál is rövidebb valamivel.Nincs tökéletesen belőve a haja, szerintem neki természetesen ilyen.Meg kell hagyni ,neki jól áll.Eléggé kigyúrt srác ,kissé napbarnított bőrrel, még a jóízlés határain belül.Csőfarmer szerű nadrágot visel, de azért annál bővebb valamivel.Pólója sötét színű és leginkább a kék sötét árnyalata felé húz és erre egy fekete kapucnis dzseki, aminek a kapucnija nagyon ritkán szakadhat le a fejéről.Amikor beértünk az osztályterembe én megintcsak elfoglaltam az első padot a tanári asztal előtt és nagy meglepetésemre Raul is oda tolta az asztalát és a székét.Teljesen fejére húzta a kapisont, karjait összekulcsolva a padra tette majd felém fordulva a fejét ráhelyezte a karjaira. Tökéletes póz az alváshoz.Már tíz perc telt el becsengetés óta és nem tudjuk milyen tanár jön be.A tizenötödik percben egy alacson őszülő szemüveges férfi lépett be az ajtón.Persze megintcsak én köszöntem illedelmesen a többiek pedig aludtak tovább.

- Üdv kishölgy, foglaljon helyet.- mondta feltehetőleg az egyik tanárunk én pedig követtem utasítását.

- Ön az osztályunk egyik tanára lessz ?

- Ahogy mondod kedves.Színházi dramaturg vagyok és a drámai színészetre képezem a diákokat.

-Megtiszteltetés hogy önnel tanulhatunk tanárúr. -mosolyogtam.

-Részemről a szerencse.- villantotta meg hibátlan hófehér fogsorát.

 A tanárúr és én egész órán keresztül hosszasan beszélgettünk a drámai szerepekről és hogy mivel jár ez az elkötelezettség.Kissé ijjesztő volt számomra első alkalomkor ennyi új információ amitől a jövőm függ.Az óra végéhez közelítve ránéztem Raulra aki még mindíg felém fordított fejjel talán nyitott szemmel aludt, mert a szeme sem rebbent.Lehengerlően szép barnás zöld bociszeme van.Szinte el lehet benne tévedni.                                       

 Kicsengetés után én is letettem a fejem a padra , ahogy Raul, mert a sok alvó személyt látván elálmosodtam.Raul szeme követett engem , ébren van. Egy idő után meguntam hogy csak bambuljuk egymást, így sóhajtottam egy nagyot, mire ő mormogott egyet.Aztán köhhintettem egyet szolídan, mintha csak a torkom kapart volna, mire ő horkantott egyet, mint aki jól alszik .Ráhúztam az arcára a kapisont ,ő pedig hagyta , meg sem moccant.A dzsekimet a fejemre tettem ,hogy véletlenül... teljesen véletlenül valaki megpiszkáljon.Olyan csend volt az osztályba és kellemes meleg ,hogy rövid idő alatt elbóbiskoltam , még a csengő sem keltett fel. Körülbelül másfél óra múltán felkeltem , amikor Raul a padon könyökölve rámnézett.

- Nézz hátra, és ha meglátod az árnyékodat, nekem szólj elősször .-mondta mosolyogva.

- Mióta vagy ébren ? És a tanárok ? Milyen óra van?- kérdéseim súlyát érezvén egyre éberebb lettem és teljesen kinyílt a szemem.

- Miután kiment a drámatanár te bevágtad a hunyót, becsengetés után bejött egy musicales hapsi ,de amint látta hogy mindenki stand by modban van , csak én nézek ki a fejemből elég bamba arckifejezéssel aztmondta hogy a következő óra is lyukasóra lessz, mivel két óránk lett volna vele.Aztán a beszédtechnika képző tanár azt mondta hogy dél körül beugrik de egykor már elenged minket.

- Szóval te végig ébren voltál.

- Ha te ezt szűrted le, akkor gratulálok mormota.

- Kimegyek a mosdóba.

- Én azt a te helyedbe nem tenném.

- És mégis miért ? Talán te is merényletet hajtanál végre ellenem ?!

- Micsoda ? Nem,dehogy, csak azon a folyosón a kamerák aktívak és egy ilyen kiemelkedő diák jövőjére nem vetne jó fényt ha második nap második tanórájának a felénél lazán kikullognál a mosdóba és vissza.

- Remek. Ha tovább ittmaradok újra elalszok és úgy érzem hogy estig nem kelnék fel.

- Elmegyünk Ágotanénihez ott felébredsz majd az illatoktól.-kacsintott.

- És mi van a kamerákkal ott ? 

- Azokat elintézte a testnevelési banda.Mit gondolsz ők mit csinálnak lyukasórán?

- Menjünk.

 Csendben végigvonultunk a folyosón , majd titkos kopogásra Ágota néni ajtót nyitott nekünk.Ezt a kopogást muszály lessz megtanulnom.Míg én leűltem egy asztalhoz ,Raul odament a kajásnénihez és miután sutyorogtak egy sort , a néni mosolyogva rám nézett és elkezdett matatni a pulton belül.Raul elindult felém és helyet foglalt velem szemben.

-Nos, most hajlandó vagy mesélni magadról ? 

- Rendben de aztán te következel. 

  Elmeséltem neki hogy mi történt tavaly nyáron.Apa esténkénti kimaradozása ahhoz vezetett hogy semmi előzmény nélkül elhagyta anyát és minket is , a munkahelyére hivatkozván.Elmondtam neki hogy ennyi erővel anya is simán faképnél hagyhatna minket ,mivel ő éjt nappallá téve dolgozik és nagy felelősség van rajta.Meséltem neki a költözésről , a húgomról, hogy a hobbiaim közzé tartozik a korizás és a zenehallgatás.Mindeközben Ágotanéni egy szelet brownie-t hozott nekem, Raulnak pedig almáspitét.Nagyon szépen megköszöntem, persze Raul is , hisz ő mesterkedett.Istenien nézett ki és az íze is mennyei volt.Mire végeztem tiszta csoki volt az arcom és nem győztem lemosni.Ezek után Raul is elkezdett csicseregni.Az édesanyja nővér az apja pedig biztosági őr ugyan abban a kórházban.Az ő hobbija az edzőtermi edzés és a biciklizés.Elmesélte hogy ő helyi születésű és hogy amúgy rengeteg haverja van , csak a java része máshol sulizik.Idő közben valaki a titkos kopogást használta az ebédlő ajtaján.Három izomagy a suli mezében, valószínűleg nemrég zuhanyozhattak ,mivel mindőjuk haja csurom víz volt.Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy az a srác húzta be maguk után az ajtót aki ma reggel kényszerleszállást hajtott végre rajtam.Mint egy óriási gyerek odament Ágota nénihez és megölelte, majd amint észrevett minket, elindult felénk.

- Helyet foglalhatnák ? Bocsánatkérés szándékával jöttem.- mire én engedélyeztem volna Raul újra kissé feldúltan felállt az asztaltól és szembe állt a focis palival.

- Felejtsd el Milán.Nem fog menni, mert én nem hagyom.- ezzel arrébb lökte a srácot , akit történetesen Milánnak kereszteltek a szülei.Milán eltolta magától Raul kezét és odahajolt hozzám.

- Kishölgy , ne haragudj. Egy véletlen baleset volt az egész. Kiengesztelhetnélek egy üdítő mellett ? - mondta mosolyogva.

- Ne haragudj ,épp órám lessz , szóval sietek vissza.

-Hát jó, ha te nem , akkor ezt nézd.

Odament Ágota nénihez , hízelgett neki egy sort, majd elhívta egy forrócsokira.Milán a mellettünk lévő asztalhoz vezette Ágota nénit.

- Na látjátok? Ő, ő az a nő , aki jobbá varázsolja az egész iskolát.Óriási megtiszteltetés a kedvenc büfésnéninkkel forrócsokizni.

Mind kérdően néztünk rá , majd miután végeztünk , intettem Ágotanéninek hogy elmosogatom a tányérjainkat és továbbállunk.Beűltünk beszédtechnika órára és leges legnagyobb meglepetésünkre A fiúk az osztályból ébren voltak és mind közelebb űltek a tanári asztalhoz .A lányok hátul maradtak és próbáltak értelmesen kinézni a fejükből.Amikor belépett a tanár, minden fiúnak elakadt a szava a lányok pedig elkezdtek hörrögni hátul.Egy magas fiatal nő , picit molett fekete szegecses magassarkúban és bőrnadrágban és egy rikító piros felsőben , ami dekoltázsban előnyös... hosszú vasalt haját előtérbe helyezte , majd dobott rajta egyet.Hát ez ... ez durva.Mindenki el volt ámulva.Maximum huszonnyolc éves lehetett. De ez a viselet .. véleményem szerint nem iskolába illő.De talán az iskola igazgatójának elnyerte tetszését és ezért engedélyezhette ... Befolyásos alak.Raul abbahagyta a tanárnő elemzését és megszorította a kezem mire én nem bírtam ki nyekkenés nélkül.Egy szó sem hagyta el a számat miután a tanárnő köszönt , csak az a kellemetlen nyekkenés.

-Kisasszony, minden rendben ? 

-Hát persze , csak begörcsölt a lábam.

- Ha akarod ki is mehetsz az órámról.

- Nem dehogy tanárnő.

- Ahogy gonolod.

  Rettenetesen arogáns személy.Úgy gondolom mi ketten még össze fogjuk akasztani a bajszainkat.Viszont észrevettem hogy Raul még mindíg fogja a kezem.Kérdően néztem rá , és leolvastam a szájáról ,hogy beszélnünk kell.

- Nos ,kedves diákok a nevem Farkas Gabriella és én fogom képezni az elkövetkezendőkben a beszédkészségeteket.Nagyon remélem hogy jól kijövünk majd egymással. - és egy fülig érő mosollyal koronázta hivatalnoki beszédjét.

 A leg érdefeszítőbb dolog abban a pillanatban az volt , hogy Raul még mindíg fogta a kezem, mire én megszorítottam az övét és felfigyelt rám .A szememmel a kezünkre céloztam , de nem vette észre, majd a fejemmel próbáltam célozni hogy miért nem engedi már el.

- Na de kisasszony , magának vagy van egy tikkje vagy ki akar hozni a sodromból.

- Elnézést tanárnő , teljesen épelméjű vagyok és nincs szándékomban a tanárnőd kihozni a sodrából.

- Akkor legyél szives nyugodtan űlni az órámon vagy hagyd el az osztálytermet.

- Meg sem moccanok.

- Örömmel hallom. -mondta lenézően.

Ezek után olyan ideges voltam hogy nem is állt szándékomban elengedni Raul kezét.Raul egy idő után megpróbált arra utalni hogy a tenyerünkben van valami.Egy összegyűrt lapocska volt,amiben az alábbi állt :

" Ez a nő most jöhetett a cicibárból" 

Alig bírtam ki nevetés nélkül , de ha megmukkantam volna a tanárnővel örök ellenségességet biztosítottam volna.Raul csak mosolygott.Míg a tanárnő a többi diákokkal nyelvtörőket olvastatott fel ..akárcsak az oviban.. addig mi ketten áhítozva vártuk a kicsengetést.És mondá az Úr, legyen kicsengetve.Mivel a tanárnő azt mondta hogy egykor mehetünk , még maradt két szabad órám és úgy döntöttem a suliudvaron töltöm el .Raul elment haza viszont a folyosón találkoztam Sámsonnal akinek a nyakába volt egy Amália.Ami befogta Sámson szemét és navigált neki. Kész röhej volt amikor  egy kuka jóvoltából olyat zakóztak hogy még pukkant.Mind a ketten röhögtek, szerencsére semmi bajuk nem lett és odasiettek hozzám.Beleegyeztek hogy ellógnak velem az udvaron origamizás helyett.

- Aletta. -mondta Sami félénken.

-Igen ? 

- Nagyon fáj a fejed ? 

- Már megszoktam. -mondtam nevetve.

- Ne haragudj kérlek.

- Semmi gond.- mosolyogtam rá.

- Aranyosak lennétek együtt.- mondta Ami.Erre mi mind a ketten elkeztdünk happogni és nagyon lehurrogtuk Amit.Sami nem az a fiú, akibe jellegzetesen első látásra beleszeretek, tökéletes találkozási történettel.Már amennyire tökéletes.Hamar elrepült az idő, hosszas öleléssel búcsúztam el Amitól , mire Sami is széttárta a karjait.Amint elindultam a bejárat felé  megálltam a portán nem messze a bejárati ajtótól hogy megvárjam Elizát, alig várom már azt az időt ,hogy ne kelljen mindíg dédelgetni a hugomat.Egy lányra lettem figyelmes a lépcsőn aki egy óriási táskát cipelt ,teljesen félrehúzta őt.Körülbelül százhatvanöt centiméter kerek babaarccal vállig érő félgöndör hajjal.Nagyon szenvedett azzal a nehéz motyóval, szóval úgy döntöttem hogy segítek neki cipekedni.

- Köszönöm, nagyon kedves vagy. - ajándékozott egy hálás mosollyal.

-Igazán nincsmit.- viszonoztam egy megértő mosollyal.

- A testvéreimet várom itt ,majd kicipelem ezt apum kocsijába.

- Akkor segítek kivinni, én is a hugomat várom.

A tesóm felbukkant újra azzal a kisfiúval ,akivel a múltnap hagyta el a sulit.

- Petii! -kiáltott a lány, gondolom az öccsének.És a fiú a hugom mellől elindult felénk , majd Lizi is elindult énfelém.Elindultunk a bejárati ajtó felé, nagy nehézségekkel cipeltük a cókmókot.

- Hol a hugod ? - kérdezte a lány az öccsétől .

-Már kint a kocsiban.

 Amint kiértünk a hugom elindult hazafelé mi pedig a lánnyal behelyeztük a kocsi csomagtartójába a nehéz táskát.Megtudtam ,hogy Nórinak hívják , én is bemutatkoztam neki , majd mégegyszer megköszönte a segítséget.Elkezdtem futni hogy beérjem Lizit.

- Miért indultál el nélkülem ? -vontam kérdőre.

- Mert te nem voltál hajlandó jönni.

- Ha nem tűnt fel a kis barátod nővérének segítettem.

- Nem a barátom.- mondta agresszívan.

Amikor hazaértünk anya még nem volt otthon , szóval ma túlórázhat.

                                                

Oldal: 4.Nyitott szemmel a világban
Színészetből jeles - © 2008 - 2024 - kimikonyve.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat