A reggelem viszonylag hamar eltelt.Egy gyors reggeli Lizivel ,ugyanis anya már hatkor elindult.Mindketten felvettük az új egyenruhánkat és igaza volt anyának ,tényleg szép.Fekete szoknya és egy sportosabb szabású fehér ing amelyen piros és kék színekben pompázott a sulink címere.Ehhez én még felvettem egy a bőrömtől egy árnyalattal sötétebb harisnyát és egy elegáns fehér telitalpú cipőt.Kivasaltam a hajam és lófarokba kötöttem a piros-kék szalaggal amit az egyenruhához kaptam.Hetyke parfüm majd miután a tükörben végigsandáltam magamat ,hogy nincs e valami hiba rajtam felkaptam a vállamra a fehér retiküllömet és miután Lizi elhagyta a házat bezártam magunk után.

- Aletta, kérdezhetek valamit ezen a kérdésen kívül ?

Elmosolyodtam és bólintottam.

- Ennyire nyomot hagyott benned a szavam vagy küldetést hajtassz végre ellenem ?

- Mármint ? 

- Mármint miután megreggeliztünk régebben tíz percen belül készen álltál az ajtóban egy szakadt csőfarmerben ,conversben és egy óriási méretű pólóban ami napok teltével egyre hosszabb és hosszabb lett ,míg anya meg nem tiltotta ,hogy abban jelenj meg.

- Ne szóld le a pólóimat , én még mindíg előszeretettel viselem őket.

- Most nem ez a lényeg.Ma csaknem háromnegyed óra alatt lettél kész és őszintén megmondva még nem láttalak ilyen elegánsnak.

- Első iskolai nap, nem rémlik ? Különben is szoktam elegánsan öltözni...néha.

- Minden évnyitóról vagy lemaradtál vagy tréningben jelentél meg és beállítottak téged a hűvösre,hogy még véletlenül se vegyenek észre.

Eközben megérkeztünk az iskolánkhoz.Maximum tíz percnyire lehet az új házunktól ha nem ilyen vágtató ütemben haladunk felé mint ma reggel én és a hugom.

- Na jó, tudod mit ? Hagyjuk ezt. A lényeg az , hogy most most mindketten elegánsan belibegünk ebbe az épületbe ,majd végigűlöd az első két osztályfőnökidet.Délben találkozunk ugyan itt.

- Rendben , sok szerencsét mormota!

-Menj már befelé!

 Amíg lassan bekattogtam a suli udvarára , rádöbbentem ,hogy a húgomnak valóban igaza volt.Most jelentős figylemet fektettem a készülődésre és jobban is érzem magam így.Amint beléptem a folyosóra amely az udvar felé vezetett, elősször is őrületes rivalgásnak lettem szemlélője másodszor pedig mennyei süti illat terjengett ezen a folyosón.Amint láttam a kajásnéni kitett magáért.Minden diák aki csak az épületben lehetett az ebédlőben áhítozott egy szelet sütiért.Oly hosszasan bambultam őket, hogy el is feledkeztem arról, hogy a folyosó kellős közepén ácsingózom.Ekkor egy eléggé hosszú hajú fiú, a frufruja is hosszú volt ,talán ezért esett keresztül rajtam.

- Azta.. mi a ?! -mondta a hosszú szőke hajú fiú miután egy könnyed mozdulattal..akárcsak a filmekben, egy fejrázással odébbsuhintotta a haját és megpillantott engem.

- Neked is szia és nem , nem fáj a fülem, amin keresztülgázoltál.

- Ja! Ne haragudj , csak épp a földet bambultam és gondoltam ,mivel Ágota néni cukrázdát nyitott a büféből , senki sem fog lengedezni a folyosón.Különben is ilyen öltözékben ne lepődj meg ha átgázolnak rajtad, és a biztonság kedvéért még vissza is tolatnak rád. -jelentette ki nevetve.

- Miért is ? - tettem fel a fiúnak a  kérdést az öltözékemre utalva már már a homlokom tetején ékeskedő szemöldökkel.

- Nézz körül.Itt mindenki olyan öltözéket visel, ami csak kényelmes neki.Mindegy mi van rajtad , de az öltözékedben kell legyen egy darab amivel a sulinkat képviseled, legyen az például egy kitűző a címerrel.

   Végigsandáltam őt és a fél vállán egy táskát, melyet oly lazán viselt hogy már-már majdnem leakadt rólla és ahogy elnéztem őt, nem hajolt volna le érte.Ott ékeskedett egy kitűző a suli címerével.

A táskájára mutatva mondtam : -Ötletes. Honnan tudnék beszerezni én is egy ahhoz hasonlót ?

- Kösz,amúgy saját készítésű.

- Tényleg ? És hajlandó volnál készíteni nekem is egy olyat ? Kifizetem.

- Nem kell fizetned, ez a kis bizsu semmiség azokhoz képest amiket készíteni szoktam. -mondta kissé lenézően.

- Akkor gondolom kézművességire jársz. -mosolyogtam.

- Bingó. És te milyen szakra jössz ? Ahogy elnézlek új lehetsz.

- Színészeti. -mondtam büszkén.

A srác elnevette magát majd miután sok szerencsét kívánt a továbbiakhoz kiballagott a suliajtón.Én megköszöntem majd vállat vonva tovább mentem az udvar felé ahonnan már a mikrofonpróba jeleit hallottam.A tömeget elnézvén menet közben visszapillantottam az ajtóra amin a szőke srác kiment és azon kattogott az agyam hogy vajon miért nevetett ki amikor kijelentettem hogy színészetire megyek.Addig addig néztem hátrafele ,hogy csaknem kibuktam szinte ajtóstul az udvarra ahol azán a síri csendből hangos röhögés tört fel.Amikor felnéztem ,mintha azt az énemet láttam volna , amit Lizi út közben elmondott. Egy az átlagnál alacsonyabb lány már már fenékig érő,sima, szőke hajjal, kilyuggalt csőgatyával és egy kopottas felsőben amely még a jóízlés határát súrolta a rögtönzött emelvényen próbáta beállítani a mikrofont , amint láttam ..a földről.. nem túl sok sikerrel.

- Nyugi én kb minden nap így lépek be a suli ajtaján. -nevette el magát miután befejezte kijelentését.

- Akkor érthető hogy miért van elszakadva a farmered és miért kopott a felsőd.

 Mind a ketten felnevettünk , majd ő egy akrobatikus mutatvánnyal leugrott az emelvényről és közelebb jött hozzám,míg én feltápászkodtam.

- Szia , Ami vagyok. A teljes nevem Amália de azt nem szeretem ,szóval maradjunk az Aminál. -nyújtotta a kezét kézfogás és felsegítés szándékából.

- Üdv Aletta vagyok , de szólíts csak Lettinek.

  lesöpörtem magamról a koszt és észrevettem hogy a harisnyámon egy csomó helyen felszaladt a szem. A fehér magas-telitalpúm átváltott terepszínűre és a fehér ing a cipőmhöz hasonló árnyalatban pompázott.

- Nos, Letti , bejön a stílusod.- nevette el magát.

- Ajh pedig ma igazán elszántam magam. - nevettem én is vele együtt.

- És te hogy-hogy nem az ebédlőben állsz sorban ? 

- Ágota néni sütiei miatt lazán átgázolt rajtam egy szőke fiú körülbelül átlagmagasságú.

- Ez már csak szokásos Samitól. - nevette el magát.

  Ami olyan jóízűen nevet mindíg és annyira viccesen , hogy lehetetlen kibírni mellette nevetés nélkül. 

- Szóval te ismered a szőke hosszúhajú srácot.

- Persze , a testvérem , habár néha én sem értem hogyan lehet ez. 

- OOh bocsáss meg - a szégyentől szinte elsüllyedtem és próbáltam menteni a helyzetet- látszik a hasonlóság köztetek.Ő is szőke és neki is hosszú haja van , habár nem akkora mint neked de már halad.

 Ami fetrengett a röhögéstől én pedig kérdően néztem rá.

- Rosszat mondtam ?

- Á , nem dehogy , csak annyi hogy viccnek szántam a tesós dumát , de jó tudni, hogy hasonlítok Sámsonra. - ekkor én már húztam magamra a sárga földet és szinte fulladoztam a szégyentől , míg ő a kacagástól könnyes szemekkel nézett rám a földről.

- Na jó ez rossz vicc volt. -mondtam rebegő hangon.

- Tévedsz.- mondta nevetve.- Mellesleg milyen szakon is vagy ? Jobb ha bemész osziórára mert az ünnepségre senki nem kíváncsi.

- Színészeti.- amikor kimondtam Amália elkacagta magát én pedig megint csak bambán néztem. - Mi van már megint? Tudod, tényleg hasonlítatok Sámsonnal , mert ő is elröhögte magát a pályaválasztásomon.

- Nem csoda, a színészetieken a diákoklányok a halott menyasszonyt játsszák a legjobbak , a fiúk pedig mint a The Walking Dead ből egy egy zombi. -mondta kuncogva.

- Ez remek ... nem tudod melyik osztály az enyém ?

- Bukj vissza ezen az ajtón, a folyosó végén balra van még egy folyosó és annak a jobb oldal utolsó terme.

- Remélem megtalálom.-morogtam.- Köszi mindent, még összefutunk.

- Hé Alett! Megadnád a számod , az enyémet elvesztettem.- Mondta , majd csücsörített egyett ,majd mindketten hangos nevetésbe kezdtünk.Megadtam neki a számomat ,majd elindultam az osztálytermem felé.Amint kinyitottam a terem ajataját ahová Ami navigált és valóban színészeti volt az ajtóra írva, tényleg tök jól játszották a halottak szerepét.

- Sziasztok! -Köszöntöttem őket vidáman , majd pillanatok múltán valaki nyögött egyet vagy talán böfögött.Nagy megtiszteltetés.Helyet foglaltam az egyik első padban ,ugyanis ott nem volt nagy a népsűrűség , mert nem lehet aludni a tanár beszéde miatt.Biztos voltam benne hogy az osztályban lévő emberek számára eddigi életükben én voltam az egyetlen pozitiv kisugárzású dolog.Hosszú merengés után a zöld táblát nézvén , a periférikus látásommal egy szemüveges szempárt észleltem az ajtónk kicsike ablakjában. Kinyílt az ajtó , egy a harmincas évei körül járó vörös hajú , a hajához illő vörös kosztümben és egy az ő számára előnyös szemüvegben jelent meg egy nő.Ő ugyan olyan pozitívan köszöntött minket , akárcsak én azelőtt egy negyed órával.Én illedelmesen köszöntöttem felállván , viszont az osztálytársak még csak nem is vakkantottak.Hosszas beszélgetés után kiderült hogy ez a nő a mi osztályfőnökünk.Az oszinéni nagyon rendes volt, elengedett az utolsó óráról így még dél előtt kitakaríthatok.Egy bökkenő van csak, a hugom még bent van és őt nem engedik ki, ha pedig kikérem , kiközösítik , így elindultam magam , hisz úgyis tudja hol lakunk.Amikor hazaértem kitakarítottam és kiélvezvén a már múló meleget és lenge, langyos szellőt , felvettem egy világos színű farmer rövidnadrágot amit a dizájn kedvéért egy-egy helyt már már rojtosra szaggattam ehhez egy pink ujjatlan felsőt  és korival irány a suli a hugomért.Miután bezártam magam mögött az ajtót az mp3-ban elindítottam a zenét és betettem a fülhallgatót mindkét fülembe.Amint jobbra tekintettem valaki integetett, de mivel nagyon sütött a nap és igazából nem is voltam biztos benne hogy nekem szólt az integetés , csak lazán visszaintettem.A lejtők segítségével viszonylag hamar megérkeztem a suli előtti térre , ami nagy járólapokból volt kirakva egészen a bejáratig vezető lépcsőig.E út két oldalán padok voltak elhelyezve ,melyek hátánál másfél méter magas ,szépen lenyírt sövény nyújtott biztonságérzetet...mindenki másnak csak nem nekem. Szerintem egyenesen félelmetes.Ki tudja mi lehet abban a sövényben , és akkor megfogja a karom és WÁÁh... na jó ennyit erről.Nem űlök le egyik padra sem.Az egyik pillanatban kinyílt a suliajtó és a hugom mellett egy vele egyidős jóvágású gyerekkel folytatott eszmecserét, de nagyon fontos lehetett mert le sem vették egymásról tekintetüket.Amikor köztes távolságba értek , Liz nevét kiáltotta, amint meghallotta és meglátott engem ,faképnél hagyta a kissrácot és kissé feldúltan egyekezett felém. Még egyszer visszanézett, majd miután elindultunk arra utasítottam, hogy fogja meg a kezem, mert még elvakítja a szerelem és elcsapja valami mellőlem , aztán nézhetek nagyokat utánna.Pechemre nem jött be neki a vicc , így hazáig duzzogott.Otthon bezárkózott a szobájába és mivel ez gyanús volt nekem bekopogtattam hozzá.

- Lizi, bemehetek ?

- Nem.

- Te sosem engedsz be a szobádba , ez szörnyű..

- Szokj hozzá, és most hagyj mert tanulni szeretnék.

- De ma még nem is vettetek leckét Liz.

- Nem is sulis dolgot tanulok, különben is semmi közöd hozzá.Menj el.

 Azzal én otthagytam hadd duzzogjon magának .Bezárkóztam én is a szobámba és bekapcsoltam a laptopot...

 

                                                              

Oldal: 2.Még csak most jön a java
Színészetből jeles - © 2008 - 2024 - kimikonyve.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat