Reggel miután kétszer újraélesztettek a tükörbe nézésem után , hidegvízzel arcot mostam, hátha felébredek.A reggeli néma csend kíséretében telt el.Ma egy piros tornacsukában, egy fehérré fakult egykor sötétkék színű farmert, amin most kivételesen nincs egy szakadás sem, de ha rajtam múlik, lessz a nap folyamán, egy sima fehér mayot és egy piros tréningfelsőt, aminek az újját mindíg feltűröm az alkarom középtájáig.Miután anya elment dolgozni, kimentem a kertbe, hogy megnézzem ott van-e a virág , vagy csak álmodtam.Amikor elindultam a kert felé, sikítást hallottam a házból,így azonnal beszaladtam.Úgy emlékeztem Liz legutóbb még a fürdőben készülődött ezért az volt az első hogy megnézzem a fürdőszobát.Amint kinyitottam a fürdő ajtaját, Liz kétségbeesetten próbálta visszaszerelni a törölközőtartót.

-Liz , mi történt?

-Elcsúsztam és magammammal rántottam ezt is.- mutatott a falból csavarostól, mindenestől kirántott kellékre.

-Azt majd elintézem én valahogy, de most az a lényeg ,hogy veled minden rendben?

-Nem hinném.A teljes alkarom elzsibbadt amikor zakózás közben a könyököm találkozott a kád szélével.És még most is fáj.

-Akarod hogy szóljak anyának ?

-Nem,dehogy.Nem lehetne bekenni vagy valami ?

-Teszünk rá borogatást, hátha jobb lessz.-mondtam Lizinek majd a mosolyommal próbáltam bíztatni ,hogy minden rendben lessz, és amint láttam ez be is jött.

  Már nyolc óra volt amikor elindultunk, szóval a késés be volt biztosítva.Út közben , amikor az élelmiszerboltra pillantottam , ahol azelőtt Hugót láttam , eszembe jutott ,hogy nem néztem meg a virágot , és még mindíg nem emlékszem a tegnapi napról semmire sem , annyira kiütöttem magam... ja ,kivéve hogy milyen szörnyű a nappali kanapéján aludni ,párna nélkül , egy félig az oldaladba fúródott távirányítóval.Amikor megérkeztünk a portás , egy huszonéves jóképű srác-biztos milliónyi rajongólánnyal rendelkezik- összeráncolt homlokkal nézett minket,majd lassan fölállt a kényelmes kipárnázott székéből, amikor én rántottam egyet a hugomon..kissé feltűnően, azért ,hogy ajándékozza meg a mi kedves portásunkat egy kutyaszem könyörgéssel.Ez is bejött.Többet kellene Lizivel menőznöm.Elkísértem Elizát az osztálytermébe és elnézést kértem a tanártól aki szúrós szemmel nézett végig rajtam és Lizen.Elmondtam neki ,hogy kisebb baleset történt és ez akadályozott meg  minket a pontban érkezésben.Egy gyors sprint az osztályteremig.Benéztem az ajtónk kissé sötétített ablakocskáján.Csupán alvó gyerekeket láttam , tanár nélkül, Raul az első padban agresszívan nyomkodta az okostelefonja kijelzőjét és úgy éreztem ,hogy be kell nyitnom ,mielőtt tönkreteszi azt a méregdrága kütyüt.Amint ajtót nyitottam csak a Raul ajándékozott meg egy depressziós idegbeteg "hol a fenében jártál" tekintettel.Levágtam magam mellé és amint láttam , épp jókor érkeztem , mivel a telefonja kijelzőjén egy lila folt egyre csak halványult.Ha nem tévedek , és nem egy új alkalmazást tesztelt , ez azt jelenti hogy eléggé nagy nyomást gyakorolt a kijelzőre.Elvettem a telefonját a kezéből még mielőtt kiiktatta volna a működőképes mütyürkék sorából.Még egyikünk sem szólalt meg , de mind a ketten kissé feszülten csodáltuk a körülöttünk lévő világot.Én azért mert biztos voltam benne ,hogy banális probléma lessz a késésemből, és az ő viselkedését pedig megérdeklődtem.

- Raul, mit műveltél a telefonoddal és mi a fene van veled ?

- Merre jártál eddig? Úgy tudtam te mindíg mindent aképp cselekszel , ahogy azt elvárják mások.

 Felvont szemöldökkel néztem rá , majd kissé nagyobb lendülettel a kelleténél elhelyeztem a telefonját a padjára, ami elég nagyot szólt.Lehet jobban jár az a telefon ha egyikünk keze sem kaparintja meg.Zeneművészeti tanár altatta ma a bandát , nem is tudtam ,hogy milyen könnyű nem a tanár monoton mondókájára koncentrálni.Az órát bámúltam a falon.Húsz perc elteltével úgy érteztem magam , mintha legalábbis három óra telt volna el.Rettenetesen zavartak Raul szavai.Mire érthette ? Tényleg besértődött azon ,hogy maximum tizenöt percet késtem és nem trécseltem vele suli előtt becsengetés előtt ?Talán megígértem neki valamit tegnap este és kiesett?! Egyre feszültebb és feszültebb lettem , amikor már az újjaimat "tornáztattam" , pár hangosabb reccsenés után a tanár is felfigyelt rám.

- Kisasszony, mi is az ön neve ? 

- Erdei Aletta.- feleltem remegő hangon.

- Kedves Aletta.Észrevettem hogy egész órán feszeng, esetleg van valami problémája?

- Nem ,tanárúr, nincs semmi gond.Csak a húgomnak ma reggel volt egy kisebb balesete , és aggódom érte, hogy minden rendben van-e.

- De miért jött iskolába ,ha baleset történt ?

- Fizikai épsége miatt nem aggódom , csak félek ,hogy a tanárai vagy az osztálytársai cikizni fogják a késése miatt.

- Biztos lehet benne kishölgy , hogy nem lessz baja , én fogok gondoskodni rólla.- és egy bíztató mosoly villant az arcán.

A kis csevely után elrejtettem a kezemet a padba, mivel túl nagyot roppantottam rajta. Raul pechemre ezt is észrevette és kivette a kezem a padból , hogy szemügyre vegye.Nem látszott rajta semmi , de ő akkor is összeráncolt homlokkal szemrevételezte a kezemet és az ő kezébe zárta az enyémet , majd azt suttogta:

- Valahol azt olvastam, hogy az emberi érintés egy féle gyógyír lehet a fájdalomra.- majd halovány mosoly derült az arcán.Csak néztem nagy árva szemekkel, majd lesütöttem a tekintetem.Viszont fél perccel később Raul olyat sugttogott a fülembe amitől minden megvilágosult előttem és dühbe gurultam.

-Szóval a hugod miatt késtél, és nem Milánnal enyelegtél?

Hezitálás nélkül rávágtam a választ: -Nem.- Ekkor már nem csak halovány mosoly derült az arcára.

- Mégis honnan szedtél ekkora őrültséget? 

- Lényegtelen. -amint elhagyta e szó a száját , kicsengettek és érdekes módon minden osztálytársam felállt és elköszönt velünk együtt.Ez már haladás.

- Ezt te tanítottad nekik ? - érdeklődtem Raultól.

- Talán. És ha igen  ? - vágott vissza.

- Akkor remek producer lehetnél.

Kimentünk Raullal az ebédlőbe , ahol csevegtünk egyet Ágota nénivel-rendkívül aranyos és végtelenül kedves nő- majd összefutottunk a testnevelés tanárral ,aki Raullal váltott pár szót, majd meghívott minket egy meccsre ami dél körül kezdődik, de egész napról elkérőztet minket az óráinkról.A legjobb az egészben az volt ,hogy Ami is ott volt és egész végig röhicséltünk a nézőtéren.Félidő volt valami véletlenség folytán Milán észrevett minket és fellépcsőzött a nézőtéren egészen hozzánk.Levágta magát Raul mellé , majd megveregette a vállát és Raul mindezt tűrte.Kész csoda.

- Nem láttátok Nórit ?

Mindőnk egyhangúan nemet válaszolt.

- Ugyan miért keresed te őt ? - kérdeztem tőlle.

- A barátnőm, természetes ha érdeklődöm felőle.-vágta rá.

- Ó , igen ? És mióta ? - kérdezte Raul cinikusan.

Milán gyerekesen elkezdett az ujjain számolni , majd gondolkodás nélkül rávágta ,hogy tavaly szeptember tizenötödike óta.Mindőnk elképedt.Raul rám nézett értetlen arccal én pedig viszonoztam ezt, a köztünk űlö Amália pedig a hajvégeit vizsgálta közelebbről.

- Rettenetes ,hogy milyen töreddezett a hajam. -mondta , mint aki totál nem volt témába, majd összenéztünk és elnevettük magunkat.A félidőnek vége volt , így hát elbúcsúzott tőllünk Milán és visszavágtatott a pályára.

-Raul , és te mit sportolsz?Lehetetlen hogy valaki ilyen izompacsirta legyen sportolás nélkül. -érdeklődött Ami. És én is igazán kíváncsi voltam a válaszra.

-Edzőterem mellett birkózok.- mondta könnyedén ,mire mi Amival hülledezni kezdtünk és még egy előttünk űlő lány is tátott szájjal nézett hátra , mire mi egy ellenszenves tenkintettel utasítottuk őt arra ,hogy nézze a meccset.Félidő után jópár perccel felbukkant Nóri a pálya másik oldalán lévő nézőtér mellett.Integettem neki , majd miután észrevett elindult felénk.Ami és Raul kérdőre vont ,hogy honnan ismerem őt , majd rövidre fogva elmeséltem neki a sztorit a cipekedéssel.Nóri mielőtt leűlt volna mellém mindenkinek bemutatkozott.Úgy véltem ez egy jó pont Nórinak.Hosszasan elbeszélgettünk , még a meccs után is ami jóval hamarabb fejeződött be , mint ahogy azt gondoltuk, szóval még maradt két szabad óránk.Három padot barikádkérnt elhelyeztünk és mindenki lestoppolta magának a tökéletes helyet.Sámson Ami vállán aludt a füléből pedig egyszer sem csúszott ki a fülhallgató ... ő nem a mi dimenziónkban tartózkodott.Én Raul mellé űltem aki újra csak a telefonját nyomkodta, kissé zavart,hogy fel sem néz belőle.A harmadik üres padra pedig Nóri és Milán űlt kézen fogva.Meglepő,hogy Milán milyen kezes bárány Nóri közelében, Nóri pedig mindíg olyan felszabadult.Úgy tűnik Nóri tartja Milánt a földön, nehogy elszálljon a büszkeségtől, ugyanis volna mire.A suli focicsapatának legjobb kapusa, a mi csapatunk pedig a körzetben tarol.Milánért persze olvadoznak a csajok ,de ez őt hidegen hagyja, viszont kiderült ,hogy szereti heccelni őket.

- Aletta, ugye nincs harag a tegnapiért ?-kérdezte Milán.

- Nem , nincs.- mondtam mosolyogva.Ahogy elnéztem milyen aranyosak együtt, nem volt szívem nemet mondani, persze ez biztos zavarta a Raul csőrét.

 Ami Raul telefonjának a kijelzőjét pásztázta átmászva rajtam , Sami pedi dőlt Amival együtt.Már egy ideje senki sem szólalt meg , Nóriék elvoltak a maguk világukban Sami aludt Ami Rault kukkolta én pedig figyeltem a bandát, amikor Amália egy ultrahangos ultramagas visítással megtörte a teljes békét, mivel meglátott valamit Raul kijelzőjén.

- LINKIN PAARK! - ordította Ami , mire Sámson is felkelt és ordították együtt.Míg ők teljes eufóriájukban ordítoztak az iskola udvarán , mi rajtuk röhögtünk, szinte duettbe nyomták a visongást.Hát igen , tőllünk csengett az iskolaudvar.Amikor ketten elkezdtek énekelni egy Linkin Park dalt, Raul csatlakozott hozzájuk, majd odaadta nekem a telefonját és a fülesét.Én ugyan azt halgattam amit ők énekeltek.A refrénnél tartottak amikor úgy éreztem ,hogy van elég bátorságom ,hogy beszálljak én is.A refrénnek maximum az első két sorát énekelhettem el és ekkor mindenki leállt.Én elkezdtem nevetni de ők csak bambultak.

- Na jó , azért ennyire szörnyű nem lehetett.-mondtam lesújtottan az arcukat látván.Sami megtörte a bambulós csendet:

- Hozzám jössz feleségül ? - kérdezte halálkomoly arckifejezéssel, mire mindenki elkezdett nevetni.Folytattuk  dalt, én még fülhallgatóval a fülemben mert nem ment kívűlről.Hamar eltelt egy óra, de még volt egy igazolt lyukasóránk , szóval ki kellett találnunk valamit.Milán felállt , elment a kukáig , és a kuka mellől felvett egy egy literes vizes pillepalackot, majd a padok ból alkotott barikád közepére helyezte , a földre.

- Játsszunk üvegest! -mondta felszabadultan.

Mindenki benne volt, még Sámson is.Mivel Milán találta ki ,hogy ezt játsszuk , ő pörgetett elősször.Az üveg pedig épp Samira mutatott.

- Na Sami felkészültél ?- kérdezte Milán sunyin, mire Sámson csak bólintott egyet magabiztosan.

- Mindíg valami nagy kapucnis felső van rajtad , talán hozzád van ragadva ? Vedd le a hanorákod és a cipőd , majd fuss el Ágotanéniig , hozz Nórinak egy muffint.

- De nincs alatta csak egy ujjatlan.- bámult mereven Milánra.

- Ha nem teszed meg , büntetés a vége , és amennyire ismersz én mindent megteszek a jókedv érdekében.

 Elkísértük Samit az udvarról a duliba vezető ajtóig , amin én első nap kizuhantam, ott levette a nagy kapucnis felsőjét és szemrevételezhettük Sámson hófehér karjait és a fél alsógatyáját. Mostmár értem ,hogy az átlagos nadrág miért olyan bő rajta.Levette zoknijait is , majd gyorsfutásban elindult az Ebédlő felé. A portás vagy nem figyelt , vagy nem akarta ,hogy tudatosuljon benne ,mit is látott akkor, amikor Sámson elszaladt nem messze tőlle húsz lépésnyire.Sámson már körülbelül hat perce odavan, és nem követhettük.A hetedik percben megláttuk ahogyan a forró muffint egyik kezéből a másikba dobálva érkezik a folyosó másik végéről.Sámson mezitláb , mayoba sprintelve muffinért a suliban, kipipálva.

Visszaűltünk a padokra és Sámsonon volt a sor a pörgetéssel.És a palack Nóri felé irányult.

- Nos, kedves Nóra- mondta Sami a tenyereit dörzsölve, mint aki valami sunyira készül.- ugye mi még sohasem láttunk téged , csak felsőben, mi lenne ha...  - azonban Sámson nem tudta befejezni a mondatát, mert Milán felállt , erre Sami futásnak eredt, Milán pedig utánna.Mijót nevettünk rajtuk.Míg ők "kergetőztek" Ami pörgetett.Raul lett a kiválasztott.

- Háát kedves Raul.Annyira nagyon nem ismerlek, de amennyi infót tudok róllad, azok alapján tök jófej vagy, és ha szereted a Linkin Parkot , akkor rossz ember nem lehetsz.-mondta Ami fülig érő szájjal.-Szóval , én két választási lehetőséget adok neked. Felhívod a beszédtechnika tanárt, tudom hogy titeket is tanít , mert ódákat zengett róllatok egy lyukasóra alkalmával helyettesítő tanárként.Nos , ott tartottam hogy felhívod és megkérdezed ,hogy mit visel épp - ekkor Raul a fejét fogva röhögött és kérte a második verziót.- vaaagy ... - tíz másodperc hatásszünet után- befested a hajad sárga temperával és aztán hagyod hogy kisminkeljünk téged.- az elhangzottak után mindőnk kiakadt, csupán csak Ami vonogatta sunyin a szemöldökét , mint aki mindenkit levert volna a versenypályán.

- Az elsőt választom , de kinek van meg a tanárnő száma ? 

 Körbenéztünk és senkinek sem volt meg a száma.

- Ilyenkor életbe lép a második választás.

- Na nee, azt nem kapjátok el.Rajtam nem lessz két kiló vakolat, az is biztos.- mondta Raul tartózkodva tőllünk.

- Sajnálom Raul.Ha azt mondod ,hogy nem teszed meg, akkor büntetést kell hogy szabjunk rád.

- Mi ez a hirtelen többesszám ? - érdeklődött Raul.

- A hölgybizottság. -mosolygott magabiztosan Ami.

- Rendben.- szánta el magát végérvényesen Raul.

Míg mi Amival kitalátltuk ,hogy mi legyen a büntetése Raulnak, addigra a két fiú kifulladt és leűltek a padra.

 - Meghoztuk a döntést.- Monta Nóri.

- A döntés pedig megint csak két választásos. - mondtam.

- Választhatsz fekvőtámasz vagy felülés között , egész addig kell tenned, míg ki nem csengetnek.-Ami ránéz az órájára- Mázlid van , már háromnegyed van, szóval tíz percet kell eddz a szemünk láttára.

- Akkor legyen a fekvőtámasz, attól nem lessz olyan piszkos a ruhám.-Mondta Raul magabiztosan.

 Raul a pad mellett startra készen állt , majd a jel után nekikezdett a fekvőzésnek.Nagyon jól bírta , ahhoz képest, hogy Milán párszor "ráűlt" a hátára és annak ellenére , hogy Ami tényleg ráűlt a hátára.Már az utolsó három percben jártunk amikoris Ami leszándékozott szállni Raulról.Már nagyon kivolt, akármit is mondtunk neki , már röhögött kínjában.

- Valaki nem számolna vissza ? - kérdezte már már zihálva.

- Majd Letti visszaszámol neked .-Mondta Ami.

 Amint ránéztem az órámra , még két perc és még valamennyi volt de ahogy elnéztem Rault , még egy percet bírna ki , szóval hatvan másodperctől kezdtem visszaszámolni.Raul az utolsó tíz másodperceben rám nézve folytatta a fekvőt , ezért egy picit begyorsítottam a számolásba.

- És egy. - fejeztem be a visszaszámlálást, mire Raul föltápászkodott és levágta magát mellém.Elővettem a tatyómból egy papírzsepit és odanyújtottam neki.

- Törölköződ nincs véletlenül ? - kérdezte nevetve . - Ha nincs akkor adj még vagy két papírzsepit.

Kicsengettek.Ami felpattant a padról és mindenkit körbeölelgetett, engem hagyott utóljára és megkérdezte , hogy nem-e szeretnék ma este nála aludni, persze igennel válaszoltam , mire a fiúk "júúúj" -gatni kezdtek.Megígértem , hogy hatkor elmegyek hozzá , feltéve ha megtalálom a házukat és hogyha anyum nem túlórázik.Elbúcsúztunk egymástól , a fiúk együtt elindultak, Ami velük tartott és pedig Nórival vártam a tesómat ő pedig az ő tesóit.Mindhárman egy osztályba kerültek , ez a jó teljesítményüknek köszönhető, szóval egyszerre szabadultak. Amikor felbukkantak hárman együtt indultak el előttünk , én és Nóri pedig követtük őket.

- Szerinted a húgodnak bejön az öcsém ? - kérdezte Nóra suttogva,

- Szerinted az öcsédnek bejön-e  a húgom ? - kérdeztem tőlle suttogva.

Mire összenéztünk egy " ugye te is arra gondolsz amire én nézéssel " és elmosolyodtunk.

 Úton hazafelé elmeséltem Lizinek a mai napomat, mire ő is elmesélte ,hogy mindenki érdeklődött a ma reggeli balesete után.Talán a zenetanár keze benne volt a tanári kar meggyőzésébe arról,hogy ne pikkeljenek a húgomra, viszont a többi gyerek körbeugrálta Lizit, és eszük ágában sem állt kiközösíteni őt.Amikor már látótávolságba került a házunk , észrevettük a sötét vörös kocsit a felhajtón ,ez pedig azt jelentette ,hogy anya otthon van.

 

 

Oldal: 6.Aggodalomra semmi ok
Színészetből jeles - © 2008 - 2024 - kimikonyve.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat